Ha kedved szóra hangol,
nyelvünkön szólj magadról.
Nagy dolgot bízok én rád:
az anyanyelv a vénád,
ó hordja szét a véred
a Föld minden köréhez,
s ő hozza megtisztítva
saját körödhöz vissza.
Őt féltsd hát, a Nyelvet,
tápláld nedvét, hol terjed,
s hol Kufstein kongat éjfélt,
s erét is elmetélnék,
keringesd ott még jobban,
fűtsön mindent, mi dobban,
lüktesse érverése,
hogy mégis és hogy mégse,
hogy van, ki védelmezze,
a nemzet vérezhetne,
ha nyelvünknek egy ága
a törzséről leválna.
Forrás: 101 vers az elődökről. Kriterion kiadó Kolozsvár, 2006.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése