Móricz Zsigmondot 1938 januárjában Kiss Gézának, a kákicsi papnak az Ormánságról szóló könyve csábította Baranyába. Az író ekkor több hetet töltött a megyében, a barangolása közben a pécsi Regnum Christianum Egyesület estjén számolt be azokról az élményeiről és tapasztalatairól, amelyeket az ormánsági egyke tanulmányozása során szerzett. Ugyanitt felolvasta „Egy akol, egy pásztor” című novelláját.
Alighogy Móricz Zsigmond visszatért a fővárosba a pécsi Janus Pannonius Irodalmi Társaság vezetői körében felmerült az óhaj, hogy jó lenne, ha Móricz a Társaság valamelyik nyilvános ülésén is előadást tartana az egykéről. A felkérésre. Móricz az alábbi levélben válaszolt. Az írógépen írt levelet Fischer Bélához, a Társaság elnökéhez intézte. (Eredetije jelenleg özv. Fischer Béláné tulajdonában van.)
Kedves Barátom,
nagy sajnálattal olvasom leveledet s úgy gondolom, egyelőre el is kellene hagyni az egyke-kérdést. Én nem vagyok politikus, nem vehetem kezembe az ügyet, az már eléggé meg van világítva, eléggé el van tárva, s most is megjelent róla Hidvégi Jánosnak egypompás könyve. A probléma már semmi kutatást, vagy népszerűsítést sem kíván. Megérett a dolog a cselekvésre s ez a kormányra tartozik.
De ha engem a Janus Pannonius hallani akar, bármikor szívesen állok rendelkezésre, máskor, vagy most.
Van most egy problémám, a magyar kertészet kérdése, melyet saját példámon tapasztaltam ki. A magyar kert éppen olyan elhanyagolt állapotban van, néhány vidéket kivéve, ahol a kereskedelmi kertészet meggyökeresedett, mint az Ormányság. Elhanyagolt, sikertelen s terméketlen. Én most bolgárrendszerű kertmívelésre tértem át ezen a tavaszon. Azért is maradt egyelőre abba a dunántúli utam, mert itt kell lennem a kertben. S nem lehet elmesélni micsoda lelki élmény s milyen különbség a tavalyi régifajta paraszt kertészet és a mostani kereskedelmi stílusú között.
Szóval erről szívesen tartok egy órás előadást, amikor akarjátok. Vagy egy későbbi időpontban pl. novellát is szívesen olvasok. Csak az a baj, hogy ma az emberek nem akarnak szépirodalmat, ma annyira túlfűtött a hangulat, hogy mindenki a „megoldást” várja. Az én kertészeti problémám ebbe a körbe tartozik, mert bizonyos irányt jelöl a magyar élet számára s valóban az Ormányságra is lehet reflektálni benne.
Szóval itt vagyok s várom a hívó szót most ez az amit adhatok. Az előadásnak az az előnye is meg van, hogy nagyon derült,amellett hogy nagyon komoly.
A Méltóságos Asszonynak kézcsók jelentést kérve,
vagyok igaz szeretettel s tisztelettel
barátod
Móricz Zs.
Leányfalu 1938. március 28.
A levél híven érzékelteti 1938 márciusának a hangulatát, azoknak a szörnyű napoknak az emlékét, amikor Hitler csapatai megszállták Ausztriát. „Ma az emberek nem akarnak szépirodalmat, ma annyira túlfűtött a hangulat, hogy mindenki a »megoldást« várja” – írja Móricz. Figyelemre méltó az is, amit Móricz az egyke-kérdéssel kapcsolatban az írói hivatásról mond. Az író feladata rámutatni a bajokra, feltárni azok eredetét, felrázni a nemzeti lelkiismeretet, - a cselekvés a politikusokra tartozik.
A levélnek a magyar kertészetre vonatkozó része új és más megvilágításba helyez azt, amit Móricz Virág az „Apám regényé”-ben mond erről a kérdésről. Móricz Virág azt írja, hogy a leányfalusi kertészkedéssel Móricz célja csupán az volt, hogy „ebből a kertből fogja kifizetni az irodalommal szerzett adósságait”, s hogy „majd nála felcseperednek azok a cserjék, dísznövények, évelő és nyári palánták, amelyek virágbaborítják Leányfalut”. (Szépirodalmi Könyvkiadó 1954. 475. lap.)
Móricz levele szerint ennél sokkal többről volt szó! Országos programról, arról, hogy Móricz a maga kis kertjében, a saját példáján kidolgozza a Kertmagyarország megvalósításának programját. Éppen ez a levél világít rá arra hogy Móricz nemcsak Leányfaluból akart virágzó üdülőhelyet varázsolni, hanem azt tartotta, hogy kertészeti problémája „bizonyos irányt jelöl a magyar élet számára”.
Abban igaza van Móricz Virágnak, hogy a leányfalusi kertészkedés is Móricz nagy kísérletei és kudarcai közé tartozott, hogy Móricz csalódott a saját kertjéhez fűzött reményeiben, s nem sikerült megvalósítania az országos tervet sem. De maga a terv, a Kertmagyarország gondolata olyan, amelyről ma is beszélnek és vitatkoznak…
(t. t.)
Móricz Zsigmond levele Berze Nagy Jánoshoz
Berze Nagy János szellemi hagyatékának rendezése közben bukkant elő az alábbi, mindeddig ismeretlen Móricz-levél. Tulajdonképpen köszönő sorokat tartalmaz, tehát nincs benne szó „nagy” dolgokról. A levél mégis figyelmet érdemel, mert rávilágít arra a lázas érdeklődésre, amely az íróban a népköltészet iránt életet utolsó éveiben is megvolt. Aki Móricz Zsigmondot ismeri, annak nem tűnik finomkodó udvariaskodásnak az a mondta, amely szerint alig várja, hogy éjjel, a napi szerkesztői munka befejeztével, gyönyörködhessék az új gyűjtemény anyagában. Az Ormányság emberei és problémái különösen sokat foglalkoztatták, bizonyára ez is fokozta kíváncsiságát Berze Nagy János művei iránt.
Azt azonban rosszul tudta, hogy a Baranyai Magyar Néphagyományok Berze Nagy János életének fő műve: nem Ismerhette Az égigérő fa című rendkívül érdekes és jelentős Berze Nagy-művet sem, mert – régebbi kultúrpolitikánk nem nagy dicsőségére – csak napjainkban kerülhetett végre sajtó alá, a baranyai TIT jóvoltából, miután hosszú évekig hevert a szerző íróasztalának fiókjában. Milyen sokat nyújthattak volna ezek a művek a magyar néprajz tudományának, egyben Móricz Zsigmondnak is, ha megírásuk után mindjárt megjelenhettek volna!
A Berze Nagy Jánosnak írt levelet Móricz Zsigmond a Kelet Népe borítékjában küldte, a következő címzéssel: Dr. Berze Nagy János tanfelügyelő úrnak Pécs, Kis. Tanfelügyelőség.
A Kelet Népe levélpapírján kézzel írt levél betű szerinti szövege a következő:
Kedves Barátom,
kapván Baranyai Néphagyományaidat, - sietek gratulálni,
hogy életed fő műve ilyen szép kiadásban megjelent. Külön öröm,
hogy kották vannak benne.
Alig várom, hogy haza vigyem Leányfaluba s már ma éjjel
ezzel akarom delectálni magam.
A mélts. Asszonynak kézcsók Téged
szeretettel ölel
Móricz Zs.
Bp. 1941. II. 13.
(k. j.)
Forrás: Jelenkor 1. évf. 2. sz. 1958. december
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése