A nyár, a méz, a víz, a nap,
szívemben versenyt bomlanak,
egymás nyakába ugranak,
fülemnél jobban hallanak.
Szememnél jobban látnak úk,
az illanók, az eltűnők,
az újra visszalibbenők.
S ha én már régen hallgatok,
lelkem rétjére dallamot,
ők énekelnek harmatot.
Miként a régi metszeten
bordái közt a holttetem
fodrot piros rózsát terem.
Forrás: Új idők 52. évf. 23. sz. 1946. jún. 20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése