Félelem jár a sorok közt,
félsz hogy eladnak,
búvik a szépség a versben,
s még temagadnak,
teneked sem tárja ki titkát,
néma dalod,
nem több mint munkásnak a műhely
s neked úr, hivatalod.
De néha kitárul a vers is,
mint kéjteli hölgy,
érted a rímeid költő:
no, Sárközi György,
meghalt a Gyurka is, hallod
s még élsz te szegény,
ténferegsz mint a borág, Nagy
Zoltán hült tetemén.
Forrás: Új idők 52. évf. 4. sz. 1946. jan. 26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése