Tornácon állt s a pusztaságra nézett:
keletre szállt az elzengett vihar.
Szökött felhőit hívta már a fészek,
a sziklából rakott öreg Bihar.
Nyugat felé, piros látóhatáron
jelenés támadt, lenge délibáb
(nagyon távolról, túl a délibábon
marsot fújtak a testőr-trombiták):
Egy park a vágyak tündér-városából,
gáláns ünnep, bizalmas öblü páholy,
s egy gárda-bál, meleg hullámra ringó:
esték, amikor költő volt s király –
Künn megszólalt a mélabús tilinkó
s lassan beballagott az esti nyáj.
Forrás: 101 vers az elődökről. Kriterion kiadó Kolozsvár, 2006.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése