Kínáld helyettem nyár gyümölcseiddel,
adj jószagodból őneki,
a széna illatát ne vidd el -
hadd érjenek meg magjai.
Adj néki szamócás nyugalmat,
őrizd benne az ifjúság
könnyű szikráját, a harmat
friss cseppjeinek illatát -
hogy szeme körül szarkalábak
ne dőljenek és ráncai
közt ne húzódjék meg a bánat,
mely kis békéjét elveszi.
Forrás: Új idők 52. évf. 7. sz. 1946. febr. 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése