A késő fagy után
Tavaszi nap ragyog le rád;
A rózsaszin baraczkvirág
Kinyilt a fán.
Kis méhe, te,
Rózsás kelyhébe le ne szállj,
A mézet ontó anyaszál
Holt, fekete.
Mosolyg az arcz,
De benne a szív hervadt, kopár,
Fagyával rég megvette már
A lelki harcz.
Te ifju lány,
Halott e szív, kerüld, kerüld;
Kis méhe, míg az ég derült,
Szállj más virág után.
Forrás: Budapesti Szemel CIX. kötet, 1902.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése