Az én kis lányom maga az imádság,
Két szép szeme bűnömből való váltság.
Ha nagyszelíden rám tekint vele:
Ugy érezem megszentel és megjobbit,
S ha bánatom van, enyhületbe gyógyit,
Édes, kedves tekintete!
Az én kis lányom maga a mennyország,
Istenünk kedve szállt le benne hozzánk,
Hogy majd ott ami üdvösséget ád,
S mind, ami boldogság vár ránk az égben:
A csókjaiban és ölelésében
Érezhessük már ideát!
Forrás: Uj Idők XV. évf. 1. sz. 1909. jan. 3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése