Paraszt volt már az ősi ősöm
És földet tart minden nagyapám.
Paraszt vagyok, paraszt a vérem,
S az apám is, meg a jó anyám.
Nagy, pogány régi földimádók
Késői kicsi unokája
Arccal hullok én is a földre,
Szivem a rögöt úgy imádja.
Ezüstszikes, kalászos Kunság
Szereted-e Te is a lányod?
Akit a város elcsalt Tőled,
S aki éjjelenként Veled álmod!
Én szeretlek itt is örökké!
Nem, nem tagadom le magamat!
S érzem: egy Urangyalos estén
Még hazahajt egy nagy bus panasz.
Forrás: A Holnap. Fiatal Írók Szépirodalmi Lapja. I. évf. 4. sz. Budapest, 1938.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése