Nem őrzöm ősök gyémántgombjait,
Örökségem: a dal, a vers, a hit.
Nem volt és nincs más gyöngyön, ékszerem,
Csupán a szívem s dolgos két kezem.
Nálam a csengő, fénylő aranyak:
A becsületes tett és akarat.
Testvérként mindig kézen vezetett
A jóság, hűség és a szeretet.
Leltárba róva így a kincseim:
Boldog vagyok. Hiszen ez mind enyim!
Csiszoltam, ötvöztem boldogan, mohón.
Öt évtized volt vésőm csiszolóm.
S most feldíszített szívem asztalán
Néktek ajánlom: Istenem, Hazám!
Forrás: Magyar Lélek. A magyar népművelők országos folyóirata. Szerkeszti: Hankiss János. IV. évf. 7. sz. 1942.
Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése