Kopogok a fagyon idefenn,
Ibolya, hallod-e odalenn?
Én vagyok, a régi szeretőd,
Ácsorgok a fagyos ház előtt.
Kopogok, fagyon át üzenek:
Ibolya, én most is szeretlek.
Kék ibolya, várom a szemed:
Mosolyogjon belém kék eget.
Jöjj kékszemű tavasz-kisasszony,
Szemed áhítattal itasson.
Dobbantam a fagyos föld-falat,
Dobbanj e is lenn a föld alatt.
Ős nyelvén a börtön-lakóknak,
Akik egymás fel dobognak.
Forrás: Magyar Írás 3. évf. 1. sz. 1934.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése