Jár az ember a világban szerteszét,
Ez a föld egy vándor utnál nem egyéb!
Kisérőink annyi bánat…
Homlokunk fölött a gond.
A kebelből sohaj támad
És a szem könyűket ont.
Járok én is a világnak vándora
Visszatérek-e hozzátok, vagy soha?
S járva a nagy életuton
Lelhetek e több helyet,
A hol így megkoszoruzzon
Engemet a szeretet?!
Járok én is a világban szerteszét,
Keresem a boldogságot egyre még,
Kisérőim a reménység,
A hit és a szeretet…
Látjuk egymást, vagy soha még!
Isten – Isten veletek!
Forrás: Játékszíni Emlék-Könyv Szombathely, 1860.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése