A hattyú lehajtja hó nyakát
Hó nyakát fekete tóra
Ó nem tudja hány az óra
Nem is hallgat harangszóra
Nyugovóra nem mond jóccakát.
Szép csendesen megáll a tavon
Árnyéka ott van mellette
Az is fejér mint a teste
Sötét a víz meg az este
Ez lehetsz te, sötét fájdalom.
Most alszik el a hattyúmadár
Megyen a hold haloványon
Végig a vérző világon
Áll a hattyú ében tálon
Mint az álom. Minden néma már.
Forrás: A Reggel VI. évf. 29. szám. Budapest, 1927. július 18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése