
Lobog a nap esti pírja,
foly a Duna és álmatag.
Száz anyó száz bölcsőt ringat
s száz bölcsőben száz anyóka
altatgatja az álmokat.
Száz bölcső, mint tüzes bölcső,
száz bölcsőben száz kín sajog.
Dúdolgatnak az anyókák
s előttük a nagy bölcsőkben
sírnak az álom-magzatok.
És nincs ég és forró a táj,
ilyen már ezer év óta.
Lobog a nap esti pírja,
és az esti pírba bámul
száz bús fekete anyóka…
Foly a Duna álmatagon,
jönnek más tájak, más népek,
más kínok más anyókák – és
bölcsőjüket a Dunánál
ők is ringatják szegények.
Forrás: Termés. Tavasz. Kolozsvár 1943. 1. szám.
Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése