Kuliffay Ede (1839-1881): Sára anyó – Életkép

Bubos kemenczénél a jó öreg Sára 
Pörgeti az orsót, nől a fonal szála.

Mellette a patkán, huzódván sarokba
A vén czirmos is fon, zug-bug, mint a rokka.

Elnyulva a padlón, Sára lábainál
A házőrző kuvasz kedvére szundikál.

Mely csend a szobában. A jó öreg Sára
Szeretettel gondol távoli fiára.

„Édes Pista fiam, szerelmes magzatom,
Piros két orczádat mikor csókolhatom?”

„Látlak-e, vagy soha?… - s aláhajlik feje. -
Hired se hallottam harmad esztendeje…”

Egyszerre odaki közeleg valaki,
Sarkantyupengést és kardcsörgést hallani.

Közelebb közelebb… most megáll. A neszre
Fölérez a kuvasz, fülelt hegyezve.

Elejti az orsót a jó öreg Sára,
Reménykedve figyel ajtó nyilására.

Még nem látja: ki az? – a szivén keresztül
Mégis édes sejtés suhanása rezdül.

Hát a másik perczben öröme minő lesz.
Ha fiára ismer és felsikolt: „Ő ez!”

Hát még, ha ölelve függnek egymás nyakán,
 S csókok közt susogják: „Fiam!” – „Édes anyám!”

Forrás: Családi Kör- Hetilap a müvelt magyar hölgyek számára. XIX. évf. 7. sz. 1878. febr. 17.