Ma bevert az eső az állomásra;
unatkozom s nézem, a vonatok
hogy jönnek-mennek, egyre-másra.
Megidézem mennybéli alakod.
Még nem vagy bennem egy s egész,
még csak darabjaidban élsz.
Legjobban tán kezed s szemed,
s lábacskád: a lábfejed,
s a huncut ujjacskák, melyek
olyanok mint – mint valami
csillagbeli állat-kezek...
Forrás: Termés. Ősz. Kolozsvár 1942. 1. szám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése