Zilahy Imre (1845-1867): Margit

Éjjel megállok ablakánál;
A zaj régen lecsöndesült.
Minden-minden fény rég kioltva.
Csak az nem, hol a kedves ült.

Körültem mindenütt homály van,
Csak ő ragyog át éjemen.
- Vajjon mért van még ébren most is,
Vajj’ mit csinál most, istenem?!

Imádkozik könnyes szemekkel?
Múltján, vagy a jövőn mereng?
Vajjon, van-e szivében érzés,
Mely nappal rejtett, néma, szent?!

Vajjon tud-e, tud-e szeretni?
Vajjon szeret-e engemet?…
- Merengve nézek ablakára,
Mely fényt borúlt arcomra vet.

Forrás: Gombostű-naptár  hölgyek számára. Szerkeszti: HAJNALKA. Ötödik évfolyam. Pest, 1867. Emich Gusztáv kiadványa.