Kivirított már a mező,
A virágok mezeje,
Leng a szellő mint keszkenő
Szerelmes lány kezibe.
Leng a szellő, lebegteti
A virágok levelit,
Addig leng a míg szemei
A legszebbet föllelik.
Te vagy, te vagy én kedvesem!
Hogy elrejtetted magad!
Igy susog – és szerelmesen
Az ibolyánál marad.
Forrás: Zalár költeményei. Balogh Melanie kisasszonynak, a költőlelkű honleánynak. Kiadja Vahot Imre. Pest, 1855. Emich Gusztáv Könyvnyomdája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése