Sulyánszuky Antal (1815-1906): Reggeli ének

Istenem! Szüz rózsafényben
Ég előtted a korány,
Minden él s örömre olvad
Szétragyogló sugarán.

Enyhet érez a hüs éjben
Megpihent virágkebel,
Szent kezedből jő a féreg-
És madárnak eledel.

S én, ne tudnék megnyugodni
Dús kegyednek illy jelén,
S egymagam csüggedve álljak
A teremtés szinhelyén?!

A veréb gondját viselvén,
Rajtam is csügg őrszemed,
Minden uj nap hajnalával
Vár miránk uj szeretet.

Oh! ne hagyj csüggedni, hogyha
Istenarczod elfödöd;
Add, hitem lehessen a part,
Hol reményhajóm kiköt.

Gond s öröm te küldeményed,
A nap, éj ajándokod,
Bármi ér, csak próbakőre
Tesz közelgő angyalod.

Adj azért, kegyelmek atyja!
Mindig ajtatos szivet;
Hogy borúban és derűben
Fölkeressem édened!

Forrás: Családi lapok. Tudományos és Szépirodalmi Folyóirat a vallás-erkölcsi műveltség s hitélet emelésére. 4. évf. II. félév. 1. sz. Julius 15. Kiadja a Szent-István-Társulat. Szerkeszték Ney Ferenc és Klezsó József. Emich Gusztáv könyvnyomdája. Pesten, 1855.