Ki ingatag vagy mint a lány,
Szeretlek, oh szép oczeán!
Habod mit fest? Az életet:
Egyik karból más karba vet.
Éljen a hab!
Hisz ő szabad;
Emeljük égre homlokunk:
MI a habon uralkodunk.
A földön sir van, annyi sir,
Kincs itt, mennyit vitorla bir;
Az élet örvény, mely temet…
Hullám emel, mint serleget.
Éljen a hab!
Mert ő szabad;
Emeljük égre homlokunk:
Mi a habon uralkodunk!
Oly szük a földön a határ,
Alig röpülhet a madár;
Rab, vagy szabad, jertek velem!
Itt nyílik a szép végtelen.
Éljen a hab!
Csak ő szabad;
Emeljük égre homlokunk:
MI a habon uralkodunk!
Ezer hullám tör ellenünk,
Mi rajtok, ím – emelkedünk;
Azt kérdik: reng-e árbóczunk?
Árbocz helyett – reng poharunk.
Éljen a hab!
Mikor szabad;
Emeljük égre homlokunk:
Mi a habon uralkodunk.
Védcsillagunk ösvényt mutat,
Ha árbóczunk… az öntudat;
Ha minden csillag elborul,
Áll árbóczunk – véd karja tul.
Éljen a hab!
A míg szabad;
Emeljük égre homlokunk:
Mi a habon uralkodunk!
Hol a hajós? Talán pihen,
De a vitorlát látni fenn!
Ne sirj barát, ne sirj leány:
Jó a hullám: majd partra hány.
Éljen a hab!
Hisz ő szabad;
Emeljük égre homlokunk:
Mi a habon uralkodunk!
Ki ingatag vagy mint a lány,
Szeretlek, oh vad oczeán!
Ragadsz tovább mint a habot,
Hazátlan itt, hazátlan ott.
Éljen a hab!
Csak ő szabad;
Emeljük égre homlokunk:
Mi a habon uralkodunk!
Nincs méreg itt, vér vagy gyilok,
Csak a mosolygó csillagok,
Bár béke van, bár zúg a vész:
Minden szem itt az… égre néz!
Éljen a hab!
Mert ő szabad;
Emeljük égre homlokunk:
MI a habon uralkodunk!
A hullám oly magasra hány,
Mint a remény, ez égi lány,
Örvénybe vet, mit nyitva tart,
Midőn mosolyg – mosolyg a part.
Éljen a hab!
Midőn szabad;
Emeljük égre homlokunk:
Mi a habon uralkodunk!
Ha nő a hullám mint torony,
Az ember istennel rokon,
Egy percz alatt az égbe’ van:
Hazát jel ott a hontalan!
Éljen a hab!
A mely szabad;
Emeljük égre homlokunk:
Mi a habon uralkodunk!
Kit most a tenger messze visz,
Itt alszik egy barátom is;
Szabad világot áhita:
Hullája ér talán oda.
Éljen a hab!
Mindig szabad;
Emeljük égre homlokunk:
Mi a habon uralkodunk!
Itt a szabadság, itt az ég,
A nagyság és a semmiség;
A sziv csak itt – csak itt szeret,
Csak itt vehet lélekzetet.
Éljen a hab!
Hisz ő szabad:
Emeljük égre homlokunk:
Mi a habon uralkodunk!
Genus.
Forrás: Koszorú. Szépirodalmi s átalános miveltség terjesztő hetilap. Szerkeszti Arany János. Első évfolyam II. félév. 10. szám. Pest, Nyomatott Emich Gusztáv Akad. Nyomdájánál 1863.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése