Mily hosszú, kínos ez az éj,
Mily lassan múlik óra, perc…
Mint rettegek ha aluszol,
Óh mint rettegek, hogy ha kelsz.
Gyors lélekzeted hallgatom,
Érintem forró kis fejed,
Óh, jer keblemre gyermekem,
Itt tán puhább lesz fekhelyed.
Én édes beteg angyalom,
Tedd, tedd vállamra kis kezed,
Szenvedsz nagyon, óh jól tudom,
Hisz én is veled szenvedek.
Oly gyönge vagyok, mint az árny,
Óh én istenem adj erőt!
Hisz alig bírják karjaim
Ez arany-fürtü drága főt.
Oly gyönge vagyok, mint az árny,
De el szunyadni nem merek,
Ha csöndes álom száll reá,
Én ágya mellé térdelek.
Enyémbe tartom kis kezét,
S tekintetemmel csöndesen,
Kis, bágyadt fényű szemeit,
És halvány arcát keresem.
Óh, minő hosszú kínos éj!
Mily nehéz, fojtó itt lég…
Aggodó, kínos helyzetem,
Óh isten, soká tart-e még?!
Legdrágább féltett kincsem ez,
Mit földön bírnom lehetett,
Te adtad ég s áldásodat,
Te újra el nem veheted!
Forrás: Gombostű-naptár hölgyek számára. Szerkeszti: HAJNALKA. Ötödik évfolyam. Pest, 1867. Emich Gusztáv kiadványa.
Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése