„Oh leányka, hogyha szavadhoz
Csak egyszer lennél hűtelen:
A fájdalom gonosszá tenne,
S a pokol megnyilnék nekem!”
Szólott a lány: „Bár megnyithatnám
A pokol rémes ajtaját,
Venne körül a gonosz lélek…
Látnád hűségem legalább.”
És fölkeltek, s a hold fényében
Ott termett mögöttük az árny,
És nem látták: mint tombol, tánczol
Az ördög lépteik után.
Forrás: Koszorú – Hetilap a szépirodalom s átalános miveltség köréből. 3. évf. Első félév. 18. sz. Szerkeszti Arany János. Pest, Nyomatott Emich Gusztáv Magy. Akad. Nyomdásznál l865.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése