Csiki László (1944-2008): Tanító gyermekek

 
Unokám óvodájának ajánlom

Mintha más világból jönnének át hozzánk,
hódítók, tanítók, hírnökök,
egy másik élet ígéretét hoznák,
mely tiszta, igaz és talán örök,
mintha mindenre lenne más szavuk,
tudnák egy másik rend szabályát,
tudnák, honnan és merre tart az út,
és a végét a kezdetében látnák:
övék minden emlék az őssejtig vissza,
háborúnak, szerelmünk ott a génjeikben,
s a legmélyebb sötétben ott a tiszta,
a csirányi, hatalmas, a bennvaló Isten.
De esendők köztünk ők, a gyermekek,
elbotolnak a földön járva kint,
éjjel a szívük rémülten remeg,
sebet ejtenek rajtuk tárgyaink,
más nyelvet kell tanulniuk itt,
a mi életünket, levegőnket szokták,
alig találnak el bár az anyjukig,
belátatlan számukra az ország:
mint tükörben, a sok-sok idegen
egyforma mind és furán fintorog,
nem szívből kacag, hanem csak szívesen,
és uralja ezt a teljes birtokot.
Szoktasd hát a csinált új világba
a mindentudó jövevényeket,
tanítsd: az életnek az életük az ára,
teljességgel övék csakis így lehet,
s bár a mindenség maga mindenik,
itt részeként leli meg helyét,
a többiekkel együtt sorsa kitelik,
és önmagának senki nem elég –
tanítsd, hogy játszva értsen magyarul,
az emberi szót értse mindenek felett,
boldog lesz, aki örömet tanul,
tanítsd meg, hogy mi a szeretet.

Forrás: 123 vers a családról – Válogatta Mirk László – Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár