A lányka, kis kezére
Hajtván le bús fejét:
Homályos mécsvilágnál,
Virasztá éjjelét.
Hogy csöndesülni tudjon
Fájdalma, nem hivé;
S arcán a szép tavaszból,
Mi sem maradt övé.
Fölnéz bágyadt szemével
És összeborzadoz:
Arc néz felé, hasonló
A sir lakóihoz. -
Szegényt míg úgy gyötörte
Kis szive bánata:
Felejtett tükörébe
Tévedt pillantata.
Forrás: Szivárvány Album a miskolci tűzvész EMLÉKEÜL. Szerkeszté Halászy József 1844. Az 1842 évi nyárhó 19-én tűzvész által károsult miskolciak fölsegélésére kiadta Emich Gusztáv Pesten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése