Én imádom a szülőföldem’,
Kis madárházunkat a sorban,
S a kertet, ahol játszva törtem
Piros rózsákat gyermekkorban.
Én imádom a szülőföldem’.
Nekem testvérem ott az erdő,
Ha szellő zúg a fákon végig,
A lombsirása hozzám eljő
S a szivem rája mindig vérzik.
Nekem testvérem ott az erdő.
Az én örömem most is ott van,
Valahol künn a faluvégen,
Hol aranyszárnyu lepkét fogtam
A puha fűben réges-régen,
Az én örömem most is ott van.
És kicsordul a szemem könnye,
S lelkem föléjük sirva tartom
Mind mind az emlék drágagyöngye,
Hegy, völgy, patak, virág a parton.
És kicsordul a szemem könnye.
Vigyenek oda vissza holtan,
Ha messzi hullna rám az éjjel.
Gyermek a Nyárád mellett voltam,
S egy székely házból jöttem én el.
Vigyenek oda vissza holtan.
Forrás: Magyar nép IV. évf. 51-52. sz. 1924. dec. 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése