Anyám reggelenként
Ablakán kinéz:
Fagyott, jól felöltözz,
Fiam, ha kimész.
Máskor szól: no lám, hogy
Átfűtött a nyár –
Nehogy így kigyúltan
Hideget igyál!
Mindig így figyel rám,
Törődik velem.
Most ne legyek lassú,
Most ne hirtelen.
S teszi ezt, mióta
Megszülettem én.
És folytatja most is,
Hogy már rég nem él.
Mert a lelkemben ő
Velem van ma is.
Anyagondja rajtam
Varázsing, paizs.
Ezért rám akármi
Rossz is agyarog,
Nem verhet le, érzem:
Megtart egy halott!
Forrás: 123 vers a családról – Válogatta Mirk László – Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése