Sári rózsám, hová még?
Állj meg csak egy szóra!
De keservesen néztem
Szerdán az ajtóra.
Hogy gyanakodó anyád
Bezárta előttem,
Mikor alkonyodtakor
Előtted eljöttem.
Észre vette mindég is
Azt a lopott mézet,
Melyet ajakod kölcsön
Ajkamra tetézett:
Azolta, ha felszóval,
Mondom is, hogy Sára!
Ugyan szemesen vigyáz
Szemem járására.
Az ördög is hozta be
Akkor a szobába,
Mikor titkos szerelmünk
Indúla munkába:
Mert ha lettem volna is
Hozzád tiz lépésre
Gyanut ragaszt az olyan
Minden billenésre.
De csak tudnám, hogy a sót
Ha vén is megnyalja,
Szép Sárikám, szerelmem,
Előtted megvallja,
Nem kimélném csókomat
Ránczos pofájától
Csakhogy el ne tiltana
Engem a lányától.
Sári rózsám ha szeretsz
Mit nem tennék érted,
Minap pedig, hogy szeretsz
Titkon megigérted
Mikor rajtam ajakod
Akkorát czuppantott
Hogy gyanuságba hozánk
Amazt az agglantot.
Jöszte rózsám, ha szeretsz
Dülj le a subámra
Senki sincs most, senki sem
Vigyáz most a számra
Nyalakodjunk! nincs most benn
Módja a banyának,
Hogy az orrát a tejbe,
Verje a macskának.
Forrás: A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 214. l. – Bp., 1903.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése