Ismeretlen szerző: Az én tanyám

Van én nékem egy kis csendes tanyám,

Csak ott szeretek lenni igazán,

Hol a patak csörgésit hallgatom,

Vagy elmerengek a madárdalon.

A fölkelő nap engem ott talál

Kicsinyke kertem kedves fáinál.

Ugy elbeszélünk. Suttognak nekem,

Én meg hallgatom hosszan… csendesen,

Majd, - mintha ők is értenék szavam, -

Szólok hozzájuk én is nyájasan.

A kis madárka vidám dalra kél,

Örömtől reszket minden lomb, levél.

Még a virágok is boldogok,

Mindegyik kelyhén harmatcsepp ragyog,

Édes illatjuk messze elterül

A méheknek mintegy hívójelül,

Kik seregestől érkeznek oda,

S megkezdődik a kedves lakoma.

Az egyik jő, a másik elröpül,

Boldog élet van a virág körül.

Ez az én csendes, békés kis tanyám,

Itt jó barátok várnak én reám.

Kiknek köréből együtt… egyetértve,

Közös fohászunk száll az Úr elébe.

Templom ez, hol kalaplevéve állok,

A hívők: a fák, füvek és virágok,

A kicsi méh, a patak, fülemile

S a harmatcsepp a virág helyébe’.

Itt a sziv is tisztul jobbat érez,

Az ima is könnyebben száll az éghez.

A gondolat, mely szárnyát meglelé

Szent himnuszként száll az Örök felé.

Forrás: Szinérváralja 10. évf. 30. sz. 1913. július 22.