Édes
anyám majorsága,
Kendermagos,
fehér, sárga,
Tiszta
szemen vigan élnek
S
mint a páva, oly kevélyek.
Ráuntak
a meleg ólra,
Nem
hajtottak semmi szóra,
Bárhogy
csaltuk, télen-nyáron,
Alig
ült be kettő-három.
A
nagy öreg eperfára
Települtek
éjtszakára;
Nagy
eperfa tetejében
A
vén kakas ült kevélyen.
Mire
feljött csillag és hold,
Valamennyi
ott bóbiskolt.
Csak
denevér röppenésre
Sirt
fel olykor egy-egy jérce…
Volt
azonban egy bolondos
Górkakasunk,
gyáva, lompos,
A
csirke is megkergette,
Csak
szárnyait emelgette.
Emelgette,
terjegette,
Egyéb
használt nem is vette,
Felszállni
az eperfára
Sohsem
tudott szegény pára.
Megpróbálta
minden este,
De
lehuzta lomha teste
S
kedve-szegve, utoljára
Felült
egy kis görbe fára.
Félig
repült, félig kuszott
S
ugy megült ott, mint egy tuzok,
A
faágat fogta marka,
S
csaknem földig ért a farka.
Csöndes
az éj, minden alszik.
Ámde
hallga, halk-nesz hallszik.
Garád
gazza meg-megrezzen,
Majd
kivillan két tüzes szem.
Róka
sompolyg át a résen,
Egyet
ugrik nagy merészen,
Kapja
farkát górkakasnak,
De
szájában toll maradt csak.
Górkakasnak
farka-tolla,
Kakas
magát elrikoltja,
Hangja
harsog, bug, rikácsol,
Rá
a sok tyuk mind kodácsol.
Szörnyü
lármát véle tesznek,
Az
ebek is ébredeznek,
Nagy
csaholva föl- s lefutnak,
Róka-nyomra
mégse jutnak.
A
cselédek botra kapnak,
Róka-üzni
ugy szaladnak;
De
a róka, bölcs ez ebben,
Tul
van immár ungon-berken…
Másnap
a baromfihadban
Górkakas
járt hangosabban.
Farka
nélkül furcsa szerzet,
De
nagy a hir, melyet szerzett.
Még
sokáig emlegetjük,
Vitézségét
nem feledtük,
Jutott
ritka hírességre –
Tepsiben
lett tisztes vége.
Forrás:
Gyakorlati pedagógia 4-5. sz.1939.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése