Ha nyug’vóra tér a nagy természet
S csak a csillogó Ég virraszt velem:
A csillagoknak millió tüzében
Ragyogni látlak szép szerelmesem.
Pihenni én sehogysem tudhatok
Az álom elszáll tőlem messzire;
Lassankint megjő a rózsás hajnal is,
Fejem pihenni, óh, csak akkor hajtom le.
És álmodva rólad szépet, édeset,
Mosolyod égbe hordoz engemet,
S ha üt az ébredés csak azt tudom,
Hogy birnom téged, lányka, sohsem lehet…
Forrás: Kiskunhalasi Ujság I. évf. 5. sz. Kiskunhalas, 1904.
julius 31.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése