2019. okt. 24.

Köveskuti Jenő: Drégely romjain




Ó, Drégely, bérced fényözönbe vonja
Sötét időknek vészes hajnala!
Zarándokul jövék e bús oromra,
Hősöd hol érted küzde s meghala.
S im itt bolyongok, romjaid még állnak,
Bejárom puszta düledékeid’,
Érzem: legfájóbb nagy tragédiánknak
Egy felvonása vívatott meg itt.

A szellő (tán a történetnek lelke)
Mikéntha lágyan sugná, mondaná:
Borulj le minden kőre és göröngyre,
Nagy Szondy vére-csöppje hulla rá.
Mély gyász ül szerte-szét amerre nézek,
Az erdő bús, csak a meny-ég ragyog.
Az értetek busúl hősök, vitézek;
Ez ujjong; nyert sok fényes csillagot.

Ó, szörnyű nap, szemléllek képzeletben
Keresztül rezgő, fényes könnyeken,
És látom: ott a völgyben, majd közelben
Ali táborkara, hogy megjelen.
Hallom az ágyuk első dörrenését,
Rémesen hangzik az a völgybe szét,
Komor szirtek döbbenve hallák, nézék,
Az erdő elfojtá lélegzetét.

S miként vihar, a büszke janicsárhad
A sziklafészekre most rácsapott.
A bástyát zúzza, úgy viván a várat,
De kik ott fenn küzdének, mind sasok.
Keblökbe szállva Szondy hősi lelke,
Míg a honért küzdének, az alatt.
Ó, szív, amely magát száz részre szelte,
De maga is még óriás maradt!...

Ott áll a vár fokán zordon-vitézül,
Tombol ott lenn a győztes, büszke had
És lenget zászlót kegyelem jeléül.
Követ jön: add meg Szondy, jó magad,
Hisz’ e rom itt, hős véretekkel festve,
Ellent nem áll Alinak odalenn,
Add meg magad jó Szondy, kegyelemre!
Felelt nagy Szondy büszkén: sohasem.

S mely eldalolja azt a hősi tettet,
Mi most következék, hol van a lant?...
Zokogva csöndbe’, könnyeket hadd ejtek,
Egy percre megszakítván ezt a dalt…
Itt hulltak ők el, hű tanul e bércek.
Haláluknál nincs bűvösb költemény.
Költők valátok-e avagy vitézek?
Költők-, vagy hősökért zokogjak én?

… Megyek e bércről honfibánatommal.
Utamba’ rózsa nyíl, tán Szondy hős szive?
Emitt virágok… könnyek tán? s az alkalommal
Siró apródi hullaték ide?
Szent itt ez ösvény minden kis göröngye,
Hadd csókolom a hősök szent porát!
Szivembe zárom őket én örökre
S ajkam úgy zengi róluk hő dalát.
(1901. augusztus 28.)

Forrás: Pápai Hírlap I. évf. 16. sz. Pápa, 1904. ápr. 16.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése