Mint a mohoskérgű büszke tölgy
Légy szilárd és ne verjen mindjárt
Gyökeret benned a kétkedés,
Ha olykor a gondod elgyötört.
Röpitsed messze, álmodozva
Az emberi szót, s megtört kedved
Viruljon ki újra, mint a rét,
ha tavaszi fény záporozza.
Forrás: Irodalmi Szemle
– A Szlovákiai Írók Szövetségének irodalmi folyóirata 1958. 1. sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése