Képzeletem tengere most
Sima, nincs hulláma,
Édesdeden szunnyadozik,
Mint a gyermek álma.
Sík tükréből kimagaslik
Máriának képe,
Fényözönnel, dics-sugárral
Szépen körülvéve.
És a mint kilép: arany híd
Borul a habokra;
Rájok ezt szűz Máriának
Fényes arca vonta.
Szívem kellő közepéig
Ér e lángoló híd,
Tőle magas lángra dobban
Kebelemben a hit.
S érzeményim egytől egyig
Dalra lelkesülnek,
S az arany hidon keresztül
Ő hozzá repülnek…
Vedd kegyesen dalaimat
Üdvözitőnk anyja,
Hisz azokat szívem néked
Oly örömmel adja…
Forrás: Tanodai Lapok III. évf. 4-dik szám 1858. január 21.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése