2018. júl. 24.

Jámbor Pál: Harmadik zászlóalj




Ilyen volt rég a fekete sereg,
Mindegyiket az isten áldja meg!
Ugy tetszik mintha Mátyás küldené.
Feltámadt volna legszebb serege;
Lobogni látunk zászlót ujra fenn
Bécs tornyain s a hármas tengeren.

Amerre jártok ott van a halál,
A zsoldos ott irgalmat nem talál,
Ugy látszik a szuronynak erdeje,
Mintha sötét pokolt teremtene;
Fenn hány szuronyt látsz, annyi lesz a holt,
A harcz után mind a nap hőse volt.

Ti vagytok a vezérnek fiai,
Lehetne mind vezérnek mondani,
De ugy nevök másokra mondanák,
Maradjatok inkább közkatonák;
Föl merre Mátyás járt és hős hada,
Rátok maradt dicsőséges nyoma,
Ott! hol a szabadság születik,
A haragos, fekete tengerig.

Ez a szabadság végtelen hona,
Minden hullám egy küzdő katona;
Teremtsetek uj földet, uj eget,
Miénk a nap bölcsője a kelet.
Hisz nem visel bilincset már karunk,
Mutassuk meg hogy szabadok vagyunk,
Nevünket elfeledte a világ,
Piros vérrel irjuk fel katonák!
A harmadik zászlóalj a nevünk,
Sokat, sokat kell tenni igy nekünk,
Ha a veres sipkás pokolba mén,
Minket találjon győzve fenekén!

Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése