dr. Lengyel Miklós: Jókai Mór (1825-1904)

A legnagyobb magyar mesemondó Komáromban született. Elemi iskoláit szülővárosában végezte, de már serdülő korában elkerült az akkor még idegen nyelvű Pozsonyba, hogy a német nyelvet megtanulja. Középiskolai tanulmányait a híres pápai kollégiumban végezte, ahol az önképzőkörben szerepelni kezdett. Itt ismerkedett meg Petőfivel. Barátságuk még nem is erősödhetett meg, a nyugtalan Petőfit az érvényesülni akarás láza ragadja meg. Sodorja magával arra a bizonytalan és veszedelmes útra, melynek végén a dicsőség várakozik rá. Jókai Pápáról Kecskemétre megy, hogy jogi tanulmányokat végezzen; majd az ügyvédi vizsgálat letételére Pestre érkezik. Itt találja már Petőfit is az ország szívében. A forrongó főváros ifjúsága az álmodozó Jókait is magával sodorja. Elkövetkezik 1848. március 15-ike: a pesti ifjúság vértelen forradalma kicsikarja a hatalom birtokosaitól mindazt, miről az óvatosak és a kishitűek álmodozni sem mertek. A fiatal Jókai boldog. Segített eltakarítani a középkor maradványait és lerakni a jövő alapjait. Feleségül veszi a Nemzeti Színház ünnepelt művésznőjét, Laborfalvi Rózát. A fel-felszakadó arany köd mögött a valóság megdöbbentő képei jelentkeznek. A hatalom birtokosai lesve-lesik az alkalmat, hogy lecsajanak és a megadott nemzeti és népjogokat visszaszerezzék. A magyar országgyűlés kemény harcra készül, de az országra rázúduló osztrák haderő elől Debrecenbe vonul vissza. Kossuth megszervezi az ellenállást. A szabadságharc ideje alatt Jókai Debrecenben tartózkodik és azoknak politikai törekvéseit segíti elő, akik nem akarják az udvarral való kibékülés lehetőségét megsemmisíteni.

Hiába való Kossuth erőfeszítése, hasztalan küzdenek a békepártiak, a végzet 1849 őszén a ’nagyszerű halál’ felé sodorja a magyarságot. Elkövetkezi, az ország egyik legszomorúbb korszaka: a Bach-korszak. Európa városai megtelnek menekülő magyarokkal, de az ország is tele van bujdosókkal. Rövid ideig Jókai is falura menekül, álnév alatt írja regényeit, majd az üldözés enyhültekor a fővárosba költözik és egymás után jelennek meg szebbnél-szebb regényei. Népszerűsége páratlan. Lapot is alapít, melynek szintén nagy a hatása. A kiegyezés után több ízben országgyűlési képviselő, majd főrendiházi tag. Növekvő népszerűsége még fokozza munkakedvét. Felesége halála gyászba borítja lelkét, de a munkában megtalálja a vigasztalást. Öreg korában másodszor is megnősül.

Jókai Mór a legnépszerűbb magyar regényíró. Képzeletének ereje a világirodalom legnagyobb írói mellé állítja. Egy krónikában olvasott részlet, vagy egyszerű újságcikk épp úgy mozgásba hozta képzeletét, mit valamelyik kuruc költemény, vagy egy képviselőtársától hallott történet. Ez a csudálatos lélek úgy dolgozott, mint a délibáb, mely felkapja az egyszerű falusi tornyot vagy vidéki úriházat és bazilikának vagy szemkápráztató kastélynak vetíti a bámuló ember elé. Vagy talán olyan volt ez a képzelet, mint Petőfi János vitézének élettava, melyből a bedobott halott virág, mint tündérkisasszony emelkedik ki. Tárgyválasztásában nem ismeri az idő és tér korlátait. Visszaszáll a múltba és elrepül a jövőbe. Egész az északi pólusokig című munkájában megírja a történelem előtti jégkorszakot. A jövő század regényében pedig megálmodja az emberiség jövőjét. Nem marad meg hazájának határai között: Oroszország, a Kaukázus völgyei, a mesés India, éppen úgy szolgáltat számára tárgyat, mint Törökország, Havasalföld vagy Amerika földje. Bekalandozza a tengert. És mi szívesen követjük őt mesés útjaira, álomvilágába. A felnőtt emberek számára írt, szép, színes meséket Jókai: kielégítette a mindnyájunk lelke mélyén élő vágyat a változatosság, a hősies és nemes cselekedetek, a kalandok iránt. Szereplőinek helyzetébe szívesen képzeljük magunkat; főhősei a testi és lelki tökéletesség mintaképei. Jókai sohasem rajzol közönséges embereket. A gonosz emberei sem közönségesek, hanem pokolian rosszak. Jókai tehát nem a valóságot adja: Jókai gyönyörködtet.

Mennél közelebb jön a maga korához, annál jobban kötve van a képzelete, annál közelebb áll a valósághoz regénye,. Ezért tartják a bírálók legjobbnak Új földesúr című munkáját. Talán csakugyan ez a legjobb regénye, de nem a legszínesebb, nem a legelragadóbb. A maga korát, a Bach-korszakot rajzolja benne.

Bár tárgyai igen változatosak, két korszakhoz mindig szívesen visszatér: az egyik a kuruc-labanc világ, a másik a szabadságharc kora.

Jókai egyik írói sajátsága, hogy gyönyörű leírásokat sző bele elbeszéléseibe. Regényeiből nemcsak a magyar történelmet ismerhetjük meg regényes rajzokban és erősen kiszínezve, hanem hazájának szépségeit is. Leírásai vetekednek Petőfi leírásaival. A Vág-völgyének, a Vaskapunak, a Szent Anna tavának, a Balatonnak, az alföldi mocsárnak, a kecskeméti pusztának, a kiáradó Tiszának, a fölkelő napnak leírásai szebbnél-szebb képekkel töltik meg Jókai olvasójának lelkét.

Még egy nagy oka volt sikerének. Nyelve gazdag, újszerű és ragyogó, gyakran olyan lendület van előadásában, hogy szinte lüktetnek mondatai: azt érezzük, mintha verset olvasnánk.

A nagy író szinte játszik velünk. Ha akarja, sírunk, ha akarja, nevetünk. Egyaránt tud érzelmes és humoros lenni.

A nagy álmodozó régen eltűnt közülünk, de itt hagyta álmainak eredményét: regényeit. Az élettől elkínzott, a gondtól meggyötört emberek ma is olyan szívesen menekülnek Jókai álomvilága felé, mint a nagy tettekről álmodozó fiatalok.

(Forrás: Cimbora, 1928. jún. 10.)