Sokszor elnézem sétáim alatt
a földet, melyet tiprok lábaimmal;
sokszor elnézem a napsugarat,
amint mosolygva játszik árnyaimmal;
sokszor elnézem a virágokat,
melyekre most még én hajlok le, s holnap,
ha meghúzzák a zord harangokat,
arcom fölé szelíden ők hajolnak.
Forrás: Botond - Szépirodalmi és tudományos folyóirat II.
évf. (1926) 9. sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése