Drasche-Lázár Alfréd új regénye, eltérően az eddigiektől, nem a mágnások és huszártisztek
környezetében játszik, hanem az úgynevezett gentry körében s mint az író előbbi
regényei közül a Tűzkereszt,
külföldre is kiviszi meséje egy részét.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1qP0vYPVtwI4d3XiewDN8PmA_Acw8y3lacx4wQCgaFYKUPxpJZ0saw8Vh-xXzA6AxJcmIduhKd4_dsasnDk7jCUYNzn6N-sDyJH8vCNJN_7zZ7H6FckwDTHH_6fdHBBZejABK-FcAy6Q/s200/drasche-lazar-alfred-eva-kis-keze-.jpg)
Ez a
váza a regénynek azzal a találékonysággal van kitöltve, amely Drasche-Lázár
írói természetét jellemzi: egyre újabb és újabb környezetbe, érdekesebb és
érdekesebb helyzetekbe bonyolítja szereplőit, egész sereg embert jellemez
egy-két nem mély, de mégis megkülönböztető vonással. Drasche-Lázár kedveltsége
az olvasók tömegei előtt onnan van, hogy a regénynek azt az elemét ragadja meg,
amelyet a modern irodalom el szokott hanyagolni, holott az olvasó mindenek
fölött szereti: a fordulatos és érdekfeszítő mesét. Ez a siker arra
figyelmezteti az irodalmat, hogy az elbeszélésnek mégis csak a mesélés az
ősformája, a regényolvasó többé-kevésbé mindig mesehallgató gyerek, aki nem
bánja, ha az emberek, akikről hall, nincsenek is reálisan, mélyreható
megelevenítéssel megrajzolva, a történet pszichológiai és szociális távlatai
nem nyúlnak messzire, - a fődolog neki az, hogy a történésekre való
kíváncsisága folyton ébren maradjon, bő táplálékot kapjon és végül is
kielégíttessék. A regényt a Franklin-Társulat adta ki.
Forrás: Vasárnapi Ujság 67. évf. 5.
sz. (1920. márczius 7.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése