Fáradtan a nap eseményitől
Te hozzád folyamodom zongorám!
Uj erőt keresve bájhangodban,
Mellyen olly biztatólag szólsz hozzám.
Mindig nyilt vagy, egyforma őszinte
Vigaszt nyujtó, édes dallamiddal,
Ha rideg éltem bus óráiban
Szümben keserv honol borujával!
Bizalommal keresem föl mindig
Kedves hangszer, szép harmoniádat!
Mert benned még soha nem csalódtam,
Nem tagadtad meg simpatiádat!
Együtt vigadsz velem, ha keblemet
Gyönyörérzet, öröm karolja át,
De nem panaszlod é hü részvéttel,
Ha bensőm mélyen érzi fájdalmát!
Nálad ülve el el gondolkozom,
Mért nem lehet minden a világban
Emberek közt, boldogság és öröm,
Mint hurjaid olly szép öszhangzásban!!
Forrás: Hölgyfutár Budapest, 1850. 39. sz. febr. 16. szombat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése