Erdélyi József: Szelek szárnyán

Sírva-ríva zúdul a szél a tanyának,

Szárnyán mintha kárhozottak zokognának,

Hörögnének vérfagyasztó, szörnyű átkot,

Fel akarnál dúlni ezt a szívszaggató, rossz világot.

Úgy kellene, holtigifjan csak az élet:

Hogy futának  olvasatlan el az évek;

Élnénk, mintha e világon meg sem volnánk,

Mintha nem is lettünk volna, mintha soha meg nem halnánk…

E világon, szegény szívem, mit se átkozz,

Ellenséged romlására se kívánkozz;

Ne kárhozz a kételkedők seregével,

Majd meggyógyít a temető, közömbös sírgöringyével.

Majd idvezít a sírhalom – tanulj várni,

Tanulj minden múlandótól bölcsen válni;

Tanulj élni a rohanó esztendőkkel –

Tanulj sírni a sírókkal, nevetni a nevetőkkel…

Vihorászva támad a szél a tanyának,

Szárnyán mintha kárhozottak kacagnának,

Röhögnének vérkavaró szörnyű átkot,

Szét akarnák szedni ezt a szívszaggató bús világot.

Forrás: Napkelet 1923. 3. sz.