Zúg a rozs kék tajtékkal,
fogolynaszádok eveznek.
Érett gyémánt-vonóval
szigorú tücskök neszeznek.
Zúg az emlék untalan,
irigy halotthad benne kél,
minden halott: ellenség,
ezért kiáltok életért.
Kikötő: halál előtt
fényes kitérő ez a nyár.
Boldog, mert tudatlanul
érik a kék gabonaszál.
Margit, füstölsz, mormolod:
nem nyugtat el az értelem.
Rozs ring: holnapi dalod,
s messziről int a szerelem.
Forrás: Szécsi Margit: Páva a tűzfalon 7. old. - Szépirodalmi Könyvkiadó 1958.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése