Arcképek Mikszáth világából – Asszonyok

I.       Az asszonyok jellemzői

II.

a)      Bede Erzsi

b)      Vér Klára

c)      Péri lányok

d)      Tímár Zsófi

e)      Bélyi Veronika

f)       Tót Mari

III.    Mikszáth és a női lélek

Mikszáth Kálmán műveiben fontos szerepet kaptak a nők, talán azért, mert a női lélek érzékenységének bemutatásával társadalombírálatára az olvasók jobban odafigyeltek. Ezek az asszonyok leginkább szépek, naivak, tiszták a szó erkölcsi értelmében is, de természetesen akadnak kivételek.

Mikszáth írásaiban élet megfigyelőképességével lenyűgöző hatást tud gyakorolni az olvasóra. Jellemábrázolásában még kissé romantikusan egyoldalú.

A Bede Anna tartozása című írásában ábrázolt lány, Bede Erzsi ellentétben áll a környezetével, a ködös, hideg idővel, a teremben ülő bírákkal. Amikor belép, még nem tudjuk, ki ő, csak azt érezzük, hogy fiatal. „üde légáramlat surrant be vele”. Megjelenése nőies, bár mint maga az író is említi, a szigorú hivatalnokok ezt addig a pillanatig nem veszik észre, amíg meg nem szólal. „Hangja lágy és szomorú, a szívekig hat.” Gyászol, fekete kendőt hord, de még így is szép. Mikszáth egy fehér liliomhoz hasonlítja. Még az elnök is elérzékenyül, de „a törvény, törvény”, el kell ítélnie Bede Annát. Az olvasók, csakúgy, mint a bírák, a történet végén tudják meg az igazságot: az Annának hitt lány Erzsi, Anna húga. Anna pár napja meghalt, s ez a vallásos lány úgy gondolta, hogy nővére csak akkor fog nyugalmat találni a túlvilágon, ha ő letölti a fél év fogházi büntetést. A szigorú, fáradt emberek meglepődnek, de egyben meg is nyugodnak. Erzsit felmentik a büntetés alól: „Odafönt másképp tudódott ki az igazság.” A végén úgy tűnik, mint a lány pontosan ezt akarta volna hallani, bízott a nővére ártatlanságában.

Mikszáth nőalakjainak tisztasága alól kivétel Vér Klára, akit A bágyi csoda című elbeszélésben ismerhetünk meg először.  Férje, a molnár, katonáskodik, nincsen otthon. Ez nem is lenne baj, mert Klára megígérte neki,  hogy hű marad hozzá: „Előbb olyik fölfelé a bágyi patak, mintsem az én szívem tőled elfordul.” A baj ott kezdődött, hogy nem tudtak őrölni, mert nem volt elég víz, ami megmozgassa a kereket. A malom előtt várt a sok ember, így Gélyi János is. A népi hiedelem is helyet kapott ebben a történetben: „ámbátor a molnárnéért magam sem teszem kezemet a tűzbe, mert a veres haj…”. Már az emberek azt sem  nézték jó szemmel, ahogyan teregetett Klári, viselkedése kihívó és ingerlő volt. Gélyi János meg is próbált közelebb kerülni a molnár szép feleségéhez, aki eleinte tiltakozott, nem engedett Jánosnak. A történet végén balladai sejtelmesség veszi körül őket, de az olvasók pontosan tudják, hogy Klári megszegte férjének tett esküjét, hiszen már „fölfelé folyik a bágyi patak!”

Később megint találkozhatunk velük a Szegény Gélyi János lovai című történetben, amikor már férjként és feleségként köszönnek vissza, de a menyecske semmit sem változott, csapodár és hazug, itt is arra készül, hogy megcsalja urát, ezért nemcsak saját, hanem a férje és annak kedvenc lovai életével fizet. Itt is, mint a mesékben a bán elnyeri büntetését.

Vagy gondoljunk a Péri lányok történetére. Mikszáth az egyiket – bár csak sejteti – csábítónak, a másikat önfeláldozónak mutatja be. Pedig mindkettejük közös nevezője: a gyönyörű haj, ami egy nő szépségének kifejezésekor a „koronát” jelenti. De ez a korona lehet vakítóan fénylő a nap sugarától, s lehet oly sötét, mint a legnagyobb égiháborút előidéző fekete felhő.

Minden művész, így Mikszáth alkotóerejének is egyik legfőbb mozgatórugója: a nő, a női lélek kiismerhetetlenségének kutatása, a női szépség feltárása, a női báj felfedezése.

Az egyszerű, s mégis a lélek legmélyebb pontjáig hatoló hang mutatja be Tímár Zsófit is. Előbb mint boldog feleséget, majd a feleség szerepéből a szalmaözvegy csúfos szerepébe kényszerülő asszonyt. Zsófi előbb hűséges és boldog, majd hűséges és boldogtalan, de remél, legvégül a teljes reménytelenség állapotában látjuk őt. Egy másik történetben pedig ez az asszony oly szelíden és szeretetteljes hangon tudja védeni azt az asszonyt, akiről pedig tudja, hogy vét az ellen a nagyszerű és felemelő érzés ellen, ami számára már elérhetetlennek látszik. Tudja, hogy az a másik asszony azt mocskolja be, amit ő már nem is remélhet a sorstól: a tiszta szerelmet.

Nemcsak a novellákban, elbeszélésekben szereplő lányokra, asszonyokra jellemző a naivság, a jóság, a szépség, hanem Bélyi Veronkára vagy Tót Marira is. Ezekben a regényekben már több szálon fut a cselekmény, többet tudhatunk meg a szereplők gondolatvilágáról, érzéseiről.

A Szent Péter esernyője című kisregényben Bélyi Veronika az egyik fontos szereplő. Szülei meghaltak, bátyja Bélyi János, a  glogovai pap neveli el jólétben, mert a csöppségre borított piros esernyőnek „varázserőt” tulajdonítottak az emberek, így nem maradhatott el temetésről, esküvőről. Az író többször kihangsúlyozza a fiatal lány szépségét, ártatlanságát, szégyenlősségét. Egy alkalommal azt mutatta be az író, hogy Veronika nem mert levetkőzni, amíg a macska ott volt a szobájában és őt nézte. Mikszáth tapasztalata és szomorúsággal vegyes kesernyés humora is megjelenik a regény végén: „Elöl a menyasszony jött fehér koszorúval, fehér ruhában. Ó, de gyönyörű volt – kár, hogy valamikor ő is megöregszik.”

A Noszty fiú esete Tót Marival című regényben Mari, a milliomos lánya csúnyának hiszi magát, azt gondolja, hogy a férfiak csak a pénzéért szeretnék őt feleségül venni. Noszty Feri ezt használja ki, úgy rendezi meg a jelenetet, hogy a lány elhiggye, szépnek látja őt. A két fiatal ellentéte egymásnak. Feri felelőtlen, fondorlatos, pökhendi, ezért is tiltakozik Tót Mihály a házasság ellen. Végül a lány megmenekül ettől az érdekházasságtól úgy, hogy elutazik az esküvő napján, ezzel megszégyenítve a Noszty családot. Az író a női tisztaságnak, a nők becsülete iránti tiszteletnek alázatos hangján szólal meg.

Az antik költőktől kezdve sokan zengtek ódákat a nőkről. Mikszáth írói munkásságában egy nő, egy asszony értékét mégsem az esztétikai értelemen vett szépséget adja, hanem az a tiszta érzés, ami belülről sugárzik, s ez adja meg bármely női alakjának szépséges varázsát, vagy éppen annak sötét vetületét: amikor a piros arcocskáról a lélek sötét árnyai sugároznak. S mindezt egyszerű szavak erejével, vagy éppen annak csak sejtetésével éri el, amit találó jelzői még inkább fokoznak. Ez az írói hatás a mikszáthi hang, ami kedveltté, elismertté, vonzóvá tette olvasói körében.

Mikszáth Kálmán írásaiban nemcsak a mesemondó szerepét tölti be, ő az a közvetítő, aki az emberek tudatvilágán keresztül igen komoly társadalomkritikát mond ki, még ha olykor burkoltan is teszi ezt. Így ő is részese műveinek, hiszen az a lelki ráérzés, lelki finomság, amely minden cselekedetre oly érzékenyen rezdül, sugárzik műveiből. S hogy miért érti annyira a női nem leheletfinomságú érzékenységét? Magyarázat erre a saját egyéni sorsa. Azért az asszonyért, akit annyira tisztelt, becsült és szeretett egy életen át, azért az asszonyért meg kellett „dolgoznia”. „Csupán” néhány könyvet kellett írnia ahhoz, hogy megfelelő egzisztenciát teremtsen magának és asszonyának.

VARGA ZSUZSANNA

Forrás: Varga Zsuzsanna: Házi dolgozatok könyve 3. – A realizmus irodalmából – Szerkesztette: Maczák Edit - ITEM Könyvkiadó