Galilei ostoba, káros!
- acsarkodott megannyi pap,
ám az idő másként határoz:
az ostoba az okosabb.
Ó, nem volt ám a többi bölcs se
Galileinél ostobább,
mind tudta jól: kering a Föld, de
hát ott volt a vagyon, család…
S titkolva, amit fölismert, szép
nejével díszhintóba ült.
Megalapozta karrierjét?
Dehogy! Megölni sikerült!
Kiállni más nem mert, csak éppen
Galilei – más senki sem.
S ő lőn a hős. Én őt dicsérem:
karrierista – ez igen!
Ez az, mit áldok lelkesülve
s emelek mindenek fölé,
mint Shakespeare, Pasteur életműve,
mint Newtoné, Lev Tolsztojé.
Valamennyit sárral bekenték
csahos jelentéktelenek,
de a tehetség az tehetség –
s ma a sárosak fénylenek.
Orvos, ki meghalt kolerában,
s az, ki először felrepült,
övék a karrier, barátom
mi engemet lánggal betölt!
Hitük hitem. S e hit sosem fogy
- sőt, nő szívemben egyre – mert
én úgy futok be karriert, hogy
sosem futok be karriert!
(Ford.: Baranyi Ferenc)
Forrás: Baranyi Ferenc: Szerelem és háború- Zrínyi Katonai
Kiadó Bp., 1983., 216-127. old.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése