Kerényi Frigyes (1822-1852): Harangszónál

Nyugszik a völgy szenderegve
Est pirul le ormiról -
A torony csengő lakója
Régi hangon szólva-szól.

Hallgatom s ismert szavára
Elmerengek boldogan:
A ki önté a harangot,
Tudja Isten, merre van!

És benyúlok gondolattal
A jövőbe, hogyha majd -
A jelennek nemzedéke
Nem örül és nem sohajt:

Lesz talán, ki énekimre
Elmerengjen boldogan,
Gondolván: ki ezt dalolta -
Tudja Isten merre van!

(Forrás: Endrődi Sándor: A magyar költészet kincsesháza – Bp., Athenaeum 1927.)