![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCgX-JHJ4rysrQWMwOvSN6NrO1d2b4tQmNPcX5oB54mpsYlh5nqKVzMdxYs9G6wgh_fxBVkIEfuUdQQbJ9xajDTtrm3R1R6_K-l2EycvKxd0e8qfSd2Gh8Y-qqsff2a3889n_PwIGa99E/s200/hajnal+ny%25C3%25A1r.jpg)
Nappali út, a mi életünk útja:
Holnapunk látjuk s a holnaputánt is.
Hanem mi ketten, mi mégis várunk,
Jelentett nekünk a találkozásunk
Jövendő csodákat.
Nappali utunknak mentén az éjek:
Óriás, csillagos barlangok állnak.
Mélyükbe nem látunk. Csodaigéret
Dalol a sötétben engem és téged.
És mi betérünk.
Kalandor kincsásók, indulunk ketten
Beljebb meg beljebb a barlangos éjbe.
Dobogó szivünkben lobog lámpa,
Lelkünket legyinti denevér szárnya.
Csoda fog jönni.
Szemünk már tükrös, az ajakunk száraz,
Szomjunk is, szavunk is elfogyott régen.
Halkuló kocsmában fárad a vágyunk.
Beljebb még, beljebb. Még virrasztunk, várunk,
Valami lesz még.
Elhajtott álmunknak kisért a lelke.
Valahol elmentünk valami mellett.
Tulnan már piroslik barlangunk szája.
Csendesen, dacosan, köszöntünk rája:
Üdvözlégy, hajnal!
(Forrás: Balázs Béla: A vándor énekel – Versek és novellák 87. old. – Válogatta, szerkesztette és az előszót írta Radnóti Sándor – Magyar Helikon 1975.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése