![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIeTKLVmGe3yfCCKMsvZLDP0uHhMsPx2URPPxHb1qHUihGr122RI0jRZst2VFY8q2occncs988stsa2Ru0M2ItYuD-tF1pute2AzT8vVhYhyvJ1tYyPEsgNCsIIx_pdBrwlM8rkalFH1o/s200/szappho2.jpg)
Úgy tünik nékem, hogy az istenekkel
egy a férfiú, aki szemben ülhet
véled és édes szavadat közelről
hallja, hogyan szól,
s ezt a vágykeltő nevetést, amelytől
felszökik mellem közepén a szívem;
hisz ha látlak s bár kis időre, hangot
nem tud a nyelvem
adni, megtörvén elakad, s a könnyű
tűz egész bőröm befutossa végig
nyomban, és nem lát a szemem se, zúgván
zúg a fülem már.
És veríték önt el, egész valómban
reszketek, fűnél szinem íme zöldebb,
s mint ki végéhez közelít, olyannak
látszom, Agallisz.
Tűrni kell mindezt, ha ez így van, úgyis...
(Ford.: Devecseri Gábor)
(Forrás: Aki legdrágább, aki legszebb... – Százhúsz vers a szerelemről – Válogatta és szerkesztette Illés Lajos 45. old. – Kossuth Könyvkiadó1982.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése