![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-hrECHrqPJ0p_lBFN6ttcgcalf_d-OV-hJYk81ZcSDItmfl1k27LWPgQTz7GyCe2Po4TiHi2YawtOmPonR6GLw0mozrJfZrp4v7U0fNvrzHLAZPfVsK8lexdKG5Z0jsF3wOtlQk_06-s/s200/%25C3%25B6reg+p%25C3%25A1r+far%25C3%25B6nk%25C3%25B6n+%25C3%25BCl%25C5%2591+%25C3%25B6regek+sz%25C5%2591nyi+istv%25C3%25A1n.jpg)
Mikor egyik majd csöndesen
A nyílt ajtón ellebeg;
S egyedül a kis házban
Sír a másik mély gyászban...
Tavasz és nyár elrepültek:
Fújdogál az ősz szele;
Arcunkra ím ráncok ültek,
Mint a komoly ősz jele!
S lassan közelg már a tél;
Édes szívem oh ne félj!
Gondolj Isten nagyságára
És szerető szívére,
Eddig is ránk ő vigyáza,
S bár elválunk majd végre:
Őrködve fenn, s várva lenn
Higgyünk, bízzunk Istenben!...
(Forrás: Nők Világa 5. kötet 1906. 1.sz.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése