Nini! Hogy menekül a nyár, -
hogy kúszik, hogy kapaszkodik,
az ebszöllő, mint valami
halálfélő, zöldbőrű gyík,
minek nem látni, csak nyomát:
a sok-sok ujjas levelet,
mit vérbe mártanak a hűs,
kegyetlen őszi reggelek...
Nini! Hogy menekül a nyár,
nap-nap után a vérnyomok
hogy szaporodnak: vérzenek
tőlük a sziklák, a romok,
s hogy válik, hull le, tűnik el
nyoma is: a piros levél,
s marad csak a fürtté fagyott
fekete könny, fekete vér.
(Forrás: Erdélyi József: Villám és virág 36. old. - Turul Szövetség Könyv- és Lapterjesztő Kft. 1941.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése