Nem bízok én már semmiben.
Ihaj!
Igy jó a nagyvilág nekem,
Csuhaj!
Koccintson, aki hű barát,
Dalolja élem víg dalát,
S igya ki poharát.
Biztatott hajdan pénz, vagyon.
Csuhaj!
De kedvem megromlott nagyon.
Ó, jaj!
Az arany jobbra-balra hullt,
Itt kergettem, s a nyomorult
Amarra elgurult.
A nőkben bíztam azután.
Csuhaj!
Csőstül hozták a bajt reám.
Ó, jaj!
A csalfa csalt, s a hű, a jó
Untatott, - s az igazi, ó,
Az nem volt kapható.
Biztatott út és utazás.
Csuhaj!
Hazámé helyett új varázs.
Ó, jaj!
De jó sehol se volt nekem,
Nem ízlett ágyam, kenyerem
S nem értett senkisem.
Aztán a hírév biztatott.
Csuhaj!
De lám, más többre vitte ott.
Ó, jaj!
Hogy feltűntem, az emberek
Rossz szemmel néztek engemet, -
Nem tetszett senkinek.
Biztattak harcok, háborúk.
Ihaj!
Győzött is olykor táborunk
Csuhaj!
Az ellen földjén dúlt a had,
Otthon se volt jobb azalatt,
S féllábam ott maradt.
Most semmihez se húz a vágy.
Ihaj!
S enyém az irdatlan világ!
Csuhaj!
Fogytán a dal s a jófalat,
Ürítsd ki hát a poharad,
De egy csöppet se hagyj!
(Ford.: Kardos László)
(Forrás: Kardos László válogatott műfordításai 44-46. old. – Szépirodalmi Könyvkiadó Bp., 1953.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése