Feljön a hold, szépen fejéren
Áll az éjen,
Csillagok konfetti-harca
Csak bomol köröskörül,
A holdnak beteges arca
Néz, mereng, vár, nem örül.
Egyszer csak ezüst mosolya
Fellocsolja
Bágyadt képét, nini rezdül,
Sikamol szeszélyesen,
Tiszta tejúton keresztül
Ellebeg veszélyesen.
Csillagok közt, kék felhőkön
Mind előbb jön.
Ing óhajtott borzadállyal,
Csügg mély, néma városon,
Szende kéjjel, álmos bájjal
Lejt, iramlik, száll, oson.
Így édesget, így csal szépen
Egy idétlen
Alakot, ki a tetőn lenn
Lassan jő elébb, elébb,
Néz föl ártatlan, merően
És a semmibe lelép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése