![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEii07YW5R8i5ROzpCe3Y0eZerlm2JJ0P2WoV4wVIQ4vg1oN6wMRMIWC58l88Qra2gzg05AEijS11pDx7D076NG5vxC4APjio4KXPmUIcNwYlAi6BaJagBdjwmM-zjr9yZEqn2ck5HhzYpw4/s200/lovas+l%25C3%25A1ny.gif)
Halk zenébe hasít a csengő,
„Elrontottad”, szól az edző.
A lány zavartan néz,
Nem is érti, a bíró mit kért…
Pedig elmélyülten magyaráz:
„Így sarkat sose rázz!
Bejössz, s egy középről,
Menj, kezdd most elölről!”
Szemében könny bújik,
De visszanyeli: „Elmúlik!”
Újrakezdi, immár helyesen,
Prüszköl a nagy díjló hevesen.
Büszke nyakán játszik a fény,
Fonatán látszik az úri kény.
Farkát tartja magasan,
Léptét nyújtja hatalmasan.
Patája nyomán repül a homok,
A fényben csillog, mint az aranyporok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése